Lassan a végéhez közeledik az alaptanfolyam. Összefoglalva eddigi ismereteimet, készítettem már ékszert visszakaparásos módszerrel, kipróbáltam milyen technikákkal lehet a festékeket egymás mellé felvinni, megnéztem a különböző alapokon hogyan mutat a fritt és mi történik, ha gyöngyöt dobok a szemcsék közé. Negyedik alkalommal pedig a rekeszzománc alapjaiba pillanthattam be.
Egy magyaros mintát választottam, konkrétan Borsos Sándor rimaszombati szűcsmester rajzát 1890-ből.
Ezt kellet a rajz alapján rézdrótból meghajlítanom. Nem kevés időbe és fejtörésbe tellett, de végül sikerült. Ugye nem is lett olyan rossz?
Ezután a még nedves iszapfestékbe rakosgattam a drótokat és így ment a kemencébe. Önmagában gyönyörű, de a rekeszzománc lényege még csak ez után következett.
Az alapozó égetése után könnyű szerrel ki tudtam színezni a virágomat, hiszen a rézdrótok kis rekeszeket alkottak és meggátolták, hogy a festék összefolyjon.
Ragaszkodhattam volna a stílusnak megfelelő színekhez, de úgy döntöttem belecsempészek valami újat. Inkább okker, zöld, barna, türkiz és fehér árnyalatokat használtam.
ez sült ki belőle |
És mivel beleszerelmesedtem az okkersárga iszapfestékbe levezetés képp készítettem egy pötty fülit.
a művek nem készülhettek volna el Tóbiás cica segítsége nélkül |
Tetszett a bejegyzés? Kövess Facebookon és mindig időben értesülsz az érdekességekről!
A többi tűzzománcos kalandomat pedig itt nézheted meg:
Amonitas műhelyében
Amonitas műhelyében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése